A következő sorok a tegnapelőtt előtt eseményei. A helyszín valós, a szereplők létező személyek, és a körülményekről egyesek már korábban álmodoztak, most viszont valóra is váltak.
Vagy az időeltolódás miatt, vagy csak az izgalomtól, de szinte minden nap hajnali 6-kor ébredtünk. Nem volt ez másként vasárnap sem. Hozzá kell tenni, hogy jó informatikus módjára ilyenkor mindig egy órát - emailekre válaszolás címszóval - még az ágyban "kellett" netezni, szóval kb. 7 - fél 8 körül kászálódtunk ki a takaró alól. Gondoltuk, hogy eszünk majd egy jó kis reggelit indulás előtt, amit majd közösen ütünk össze, de a tulaj bá', nevezzük John-nak, már megelőzött. Olyan reggelit rittyentett nekünk, hogy nem akartuk elhinni. Spenótos rántotta sült szalonnával, narancslé, kávé (a kávés kancsóban egy fél tojás héja úszkált, hogy a kávé kiszívja a kálciumot a tojásból, érted ...), gyümölcsök, pirítós, meg minden, amit csak el tud képzelni az ember. Nagyon jó fej az öreg, nem is tudok napirendre térni felette. Majd írok róla valamikor, mert mellette nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni.
A vasárnap fő programja a kaliforniai Berkeley egyetem kampuszának meglátogatása volt. Ez de szép magyar mondat lett, na mind1 :) Nekem személy szerint régi álmom volt - és rábeszélő képességemnek hála a srácoknak is az lett :) -, hogy egyszer ide eljussak. Informatikus körökben ugyanis meghatározó volt, van, és lesz is az egyetem munkássága, az itt kutatott fejlesztések eredményei. Itt végzett többek között Bill Joy, a Sun egyik alapítója, Gordon Moore, az Intel egyik alapítója, itt fejlesztették ki a Berkeley DB-t, amely - ha jól tudom - az Oracle alapjait képezi, itt szerezte doktorátusi címét Andrew Tanenbaum, a MINIX operációs rendszer megalkotója, akinek számos, egyenként 3 kilós könyvéből vizsgáztunk az egyetemen, és azt hiszem, a hírességek sora még igen hosszú ... (a lista a teljesség igénye nélkül készült, ha esetleg kihagytam valaki fontosat, esetleg te vagy az, akkor kérlek, egészítsd ki kommentben). Nem akarom itt tovább ragozni a szót, csak kicsit elragadtattam magam :) Egy szó, mint száz, nagyon szerettem volna eljutni egyszer ide, és élőben látni az egyetemet.
A Berkeley a város peremén helyezkedik el. Maga a környék nem túl szép. Kissé külvárosi, lepukkant hangulat fogadott, amikor leszálltunk a metróról, de az egyetem határát jelző márványtáblát elhagyva egy egészen más világ következett. Hatalmas fák, rengeteg erdő, park, patak, futkározó mókusok, és szép, tágas épületek. Az egyikbe beszöktünk, valószínű az valamilyen biológiai kutatóintézet lehetett, mert az aulában több emelet magasan dinoszaurusz csontok voltak kiállítva. Megtaláltuk a méltán híres könyvtárát, mely a maga 34 millió médiumával a világ egyik legnagyobb gyűjteményét képezi. Volt még egy rejtélyes szerpentin, ahova vagy 20 percig gyalogoltunk felfelé, de utána egy sorompó, és egy rámenős biztonsági őr nem engedett tovább. Azt gyanítjuk, hogy valamilyen energetikai kutatóintézet volt, de egy biztos, védték veszettül, még kívülről sem lehetett megnézni.
Az egyetem fő utcája, annak ellenére, hogy vasárnap volt, nyüzsgött a diákoktól. Be-bekukkantottunk néhány előadóba is, és meglepetésünkre több helyen órák voltak. Rengetek a kínai hallgató, ami egyébként egész Amerikára jellemző, de ugyanenez elmondható a pakisztánikról is. Nézelődtünk kicsit a szuvenírboltban, majd beültünk egy kajáldába megebédelni.
Ebéd után visszamentünk San Franciscoba, hogy megnézzük testközelből is azokat a híres meredek utcákat, kipróbáljuk a cable car-t (bocsi, nem tudok neki jobb nevet adni, ha valaki tud, írja meg), és megnézzük a naplementét a tengerparton, amint lenyugszik a Golden Gate híd mögött. Meg kell hagynom, az utcák tényleg olyan meredekek, mint azokban az autósüldözéses filmekben, az ember kiköpi a tüdejét, ha gyalog akarja megmászni őket. Felültünk egy cable car-ra is, ahol összefutottunk egy magyar sráccal, 
Ágostonnal, aki itt dolgozik az USA-ban, és ő is ellátogatott San Francisco-ba. Este nagyon fáradtan, de sok élménnyel érkeztünk vissza a szállásra. Olyan fáradtak voltunk, hogy máig halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását. Folyt. köv.
